Fatima története folytatódik
A lebernyeg alatt sose lehessen tudni, hogy hány láb rejtőzik, meg úgy egyáltalán.
- Egy nő legyen titokzatos és tartózkodó- nyilatkozta a befutott hastáncosnő.
Stábunk arra is rákérdezett, hogy mit szólnak a nézők az eltakart hashoz.
- A néző fantáziálni akar, és én ebben segítem őt. Minden kétértelműség a fantázia dús mezejére terel- mondta lágy, de határozott hangon Fatima, majd egyet pördült. Semmit se láttunk belőle, de megcsapott fűszeres, keleti illata.
november 26, 2007 at 1:20 pm
- Miért választottad ezt a nehéz, bár kétségkívűl izgalmas pályát?
- Hát az úgy volt,
november 27, 2007 at 8:44 am
hogy amikor megszulettem, sajat anyam gutat kapott tolem es szornyethalt. annyira rettenetes csunya voltam. de
november 27, 2007 at 9:27 am
erről szerencsére halvány fogalmam se volt, mert nagyanyám boldog önfeledtségben nevelt egy tanyán. a természet lágy ölén én
november 27, 2007 at 10:14 am
lenni boldog, önfeledt, hepi. de aztán
november 29, 2007 at 8:51 am
felvetődött a probléma, hogy én vagyok-e az, aki boldog önfeledtségben növekedem, vagy nagyanyám az, aki a boldog önfeledt és így nevelget engem. na, ekkor, mintegy varászütésre, véget is ért a hepihepi. nagyanyám rámmordult, fatima fiam, elég volt a lazsálásból. mesze egy kevés hamubasült pogácsa s nyomás kifelé a paradicsomból. lepleim alatt pogácsáimmal, könnyeimmel és egyéb kincseimmel, elindultam a poros országuton. hét nap és hét éjszakát gyalogoltam étlen, szomjan, amikor a fáradtságtól kimerülten összerogytam az út széli sáncban. ekkor jött arra
november 30, 2007 at 5:12 pm
egy laza sündisznó, aki szúrt is, meg nem is, a légnyomás függvényében. ma éppen nem szúrt. hozzámbújt, és ezt dalolta nekem:
- kis cigaretta, hidd el nekem, hogy engem is így égve dobtak el…
naná, hogy kikészültem. sós könnyeim a Sün-dörgő puha tüskéire hullottak. ettől bekeményített:
- na elég legyen a rinyálásból! valami karriertervet kell kidolgozni. segítsek?
erre fatima
november 30, 2007 at 10:31 pm
- Hja, amikor én még Fatim voltam, s nem Fatima…
- Szép kis karrierterv… - mondta a sün.
Mire Fatim/a felkapott egy
December 1, 2007 at 12:15 am
almát a fa alól, és elegánsan befogta vele Sün-dörgő száját.
- Benned a nemiség nem is ég? idézett Fatim/a egy Hargita kalendáriumból.
- Gye- muffogta a sün, almaevés közben.
December 6, 2007 at 11:12 am
Ekkor Fatima kikapott egy “mindjárt jövök” táblát a leple alól s hopp, eltűnt, mintha sohasem is lett volna. A sün úgy eltátotta a száját, hogy az alma kiesett belőle s gurult, gurult a félig elrágcsált alma s meg sem állt
December 8, 2007 at 12:03 pm
a hajtűkanyarig, ahol a klasszikus mechanika teljesen elkülönül a relativitáselmélettől, mint a félig lerágott alma Newton fejétől.
- ne má’… dünnyögte fatima a tudós sünnek. utálom a relativitást. világéletemben ezzel a dumával próbáltak átverni: “nézőpont kérdése”, “attól függ”, sötöbö. nekem a pasi álljon ki klasszikus módon magáért, és punktum.
a sün újra eltátotta a száját, de ezúttal
December 18, 2007 at 10:04 pm
tán a légnyomás okán, ami nyomós érvként szolgálhatott a fura jelenséghez: a sün bőréből kipattant egy tüske.
-Te jó Atyaúristen, már megint mi ez, elegem van a változásokból, dünnyögte ijedten, de a tüskék potyogásnak indultak, és ő ott maradt, négy kis virgács lábán, pőrén, egy szál tüske köntöse nem öltöztette a kis véznát. Fatima nézte..
- bakker, már megint nekik volt igazuk… azért nem mondta ki hangosan, biztatón a sünre nézett:
December 21, 2007 at 6:31 pm
- Sebaj, Sün-dörgő, majd varrok neked egy farsangi cuccot, ezeregy tüskével. Sőt, ha úgy tetszik, akár ijesztő mezbe is bújtathatlak. Szeretnéd, hogy az erdő lakói rettegjenek tőled?
Sün-dörgő zavartan rejtegette pőreségét, és ezt mondta:
január 3, 2008 at 7:44 pm
- Huh!
Ezzel le is zárult ez a szakasz mindannyiuk életében… Akárcsak ez a történet.