lilike arra ébred, hogy egy véres patkány vinnyog az ágyában. alig hisz a szemének, és jól is teszi: felébred, körülnéz, majd megnyugodva konstatálja a tényeket. füstölgő pisztolyt tart a kezében; lábán ütések, friss karcolások nyomai, mellette a horkoló kedves. azaz dehogy… néma csend van, a tenger távoli moraját leszámítva. mi történhetett?!
kivonul a politikából, még mielőtt bevonult volna.
tudósítónk jelenti: az apolitikus mohácsi mojra mégsem vállalja a miniszterelnöki pozícióval járó exponáltságot. korábban azt nyilatkozta, hogy bevállalná, ha a mértékadó politikai elit tiszteletteljesen letérdelne, és tenyeréből enné a kutyatápot.
tiszteletet és alázatot kell tanulni a pannon-politikusoknak. abban a tévhitben élnek, hogy a feudális magyarországot dorbézolhatják szét. ez dekadens, és- jegyezzük meg- nem is túl korrekt a jobbágyokkal szemben.
hatalmi vákuum van pannonföldön, nekem meg kampányfőnököm, béfé személyében. nem találnak egy valamire való miniszterelnököt, aki majd főz is, csókol is? rettenetes. élek a lehetőséggel, és vállalom: ráncbaszedem azt az országot, ráncba én! oly korban élek én, hogy kénytelen vagyok a sors asszonyaként fellépni: ezért Mohácsi Mojrá-ra változtatom a nevem.
Kormányzati pogromom:
- konyhapénzt pasik kezére ne! játékra költik.
- közteherviselést!
- nagytakarítást minden évszakban, portalanítást rendszeresen.
- az éléskamra feltöltését.
- az elesettek istápolását.
- házunk tájának (oikos) tisztán tartását.
köszönöm a labdát nellinek, dadának, és hangának.
béfének még egyszer megköszönöm a személyemre szabott transzilvanikont: lám, az összmagyarság javát szolgálja!
ottan röpködök még
szeretem az utcáit
a kávét a képeit
namega
táncoslábak lépteit
ezzel a képi merítéssel politikai adásunk véget is ért. a kultúrák átjárhatatlanok, a paradigmák összemérhetetlenek, a politikusok halhatatlanok, akár földiek, akár az írisz bolygóról érkeztek ők. szomorú vagyok itt a végeken: a proletkult amatőr stílustalansága továbbél, nindzsa és szamuráj osztja, nemesét kifosztja. ámen.
most hozták az ufók, ki lehet próbálni
lazán a lábakat lóbálni, jönni-menni,
zöldet enni, szaladgálni a réten
legelészni a felhők közötti kéken.
se almát se répát se tavaszt
pedig ragyogóan süt a nap
miért havazol már megint
te faszkalap? ha nincs rá alap?
mint részeg ember a felcsuti éjszakában (orbán viktor)
