gyakori látogatója volt a szombat esti műsoroknak, meg néhanapján a kéjsóvár álmodozóknak. bujtogatott, gyújtogatott, ipari titkokat koppintott, puha gerinceket roppintott – ahogy az lenni szokott forradalmi időkben. civilben a balsoj balett opálos fényű csillaga volt, elnökök kedvence, tábornok nedvence.
december 26, 2009 - 10:59 de. |
Olga lennél? E klasszikus nevet el tudom képzelni egy moszkvai randihoz. Orcádat rózsásra csípi a fagy, enyhe FarAway parfüm leng körül, mit elpárologtat tested melege, őzszemed megrebbenve keresi az ürgebőrbe varrt alakot, s közben gőzfelhőket eregetve befut a Moszkva-Pétervár közötti express.
Elegáns mozdulattal fellebbentem ürgebőr bundámat (Oxford környékén lőttem az ürgét, két méter magas volt és folyamatosan azt kiáltozta, Oh no!), kezet csókolok, finoman megszaglászom a bőrkesztyűn is átható illatot, majd
udvariasan felsegítelek a vonat lépcsőjén.
december 26, 2009 - 1:25 du. |
elnök úr, köszönöm, hogy kijött az állomásra, mintha mise történt volna… a mikrofilmek? aha. rendben, átadom obamának, de csak szilveszter után, ha nem nagy baj…
[csomagolok éppen. hajnalban repülök washingtonba. tényleg.]