
tedd el a lenge szoknyát, elő a bundás bugyit. blogális globális felmelegedés van, lokális lehűlésekkel. örömök garmadája vár rád télen, a világ közepén és itt, a birodalom-szélen.
This entry was posted on október 10, 2010 at 10:40 de. and is filed under csakugyan. Ezen az RSS 2.0 feeden keresztül követheted nyomon a bejegyzés hozzászólásait.
Hozzászólhatsz, vagy a saját blogodbóltrackbackelheted.
október 10, 2010 - 5:43 du. |
Hét szív kell a lábad alá
Úgy lépsz föl a dunna alá
Dunna, dunna, dunna, csipkés *Duna,
Kilátszik a lábad ujja
(népdal-parafrázis)
*(itt lett volna egy tizennyolc karikás változatom is
)
október 10, 2010 - 7:59 du. |
felsír a hat de mire mégy?
a hetedik te magad *légy!
——————————————————–
* állati lét, levés, szexibb, mint az evés.
tizenhat karikás változat, bár tizenévesek
nem is tévednek ide, így aztán csak a rutin.
október 11, 2010 - 11:28 de. |
Úgy zsonglőrködsz a szavakkal, mint a balettkáid a (mikormilyen – most éppen gyöngyös-konyavirágos) “sormintáikkal”
október 11, 2010 - 11:53 de. |
konyakvirág?
október 11, 2010 - 2:11 du. |
Ízé, a zöldögarcot nem tudom lefordítani (durváskodsz?
), konya, úgy mint kókadt, kornyadt, hervadt, lagymag, viszont nekem nagyon tetszik a konyakvirág, hogyér’ adod?
október 11, 2010 - 3:02 du. |
hihi, frajd! konyakvirágot olvastam
ezért volt a zöldülő arc.
október 11, 2010 - 5:25 du. |
konyakvirágtól kövi dinkáig
)