lidi, a pasik álma, nem ülve vagy állva, sem pedig fekve, kérdi vállvetve, mint pajtások szoktak: mit süt a kis schütz? pösze szöveget sütsz, kis angyalom? ez nem lesz vers, de izgató összeborulást se várj, inkább kelj fel, és járj!
mi a kő tyúkapó? félünk
kimondani, hogy megszaporodott
az énünk? vagy csak a klónozott csirkebélünk.
de csak egy négyeskét kapott rá. nincs fantáziád, wazze? hát ennyire nem lehetsz kopipészt, kicsim! ráhánytál mindent, ami antik-ócska, csorbát, pörköltet, s ami juj de szép – na idefigyelj: adler bácsi már régesrég kifejtette, hogy középső testvérnek születni szívás, de semmi sincs kőbe vésve, még a temetőben sem.
engedd el magad, engedd el magad
ha senki sincs ki elengedjen
engedd el magad!
születésnapomra ezzel a pizzamintás tortával leptem meg magam. virtualiter, persze: minek szaporítani a fizikai létezők sorát? minek igazi tortát? csak meggyűjtenénk vele a hulladékgazdálkodók dolgát.
alkotni csak fontosat, kéket
ahogy a műholdat a német
úgy érdemes!
imádom, ha az adatcsomagok időben visszaérnek – susogta evita. üvegszálon 5ms, mobilon 85 ms, a felhőkön ugrálva 1 ms, tenger alatt átmegyek delfinbe. nagyon felpörget ez a zöld tea, olyannyira, hogy egy porszemet is táncra perdítenék! dusty, baby, slow down.
várd ki a neked szánt adatcsomagot
ne siesd el a piruettet.
szoknyányi monyók, kapanyányi paplan, bor-búza-békesség pohárban hatvan, táncolok, írok, hallgatok, zenébe bújok reggel, vonaton robogok haza, na ettől vagyok laza. a vers még csak most jön:
ecc, pecc, hó, ételben a só
nehogy mac boy gasd köreim egy
kocka rímmel, józsi!
