tényleg jó hely a tenger, úszni a sós, 27 fokos ősi lében… nagyon rosszul honfolgaltak ősapáink, jobbra selejt, balra selejt, pannonpusztaság, odébb rideg hegyek – szerencsére hővíz még kerül a háznál 
de szeretnék nasdaq lenni
egy kis tengerpartot venni
odavinnék minden havert
miccset sütnénk
ó
igazgyöngyöt nem szórunk disznók elé, mondta a táncos. ez marhaság, mondta a gyöngyhalászlányka, szórni kell mindent, ami antik, ócska, csorbát-pörköltet, s ami enni kél.
kardélre hányok minden hamisgyöngyöt
és nem féltem azt, kit igaz pite hajt.
könnyű a nőnek, csak tapicskol lazán a sárban, kettőt jobbra kettőt balra csárdás, egyet lefarag, tangó. ordít a szomszédok gyereke, fel fogom őket jelenteni a gyermekvédelemnél, szerintem verik. tele van a világ agresszióval, pedig lehetne minden jóval.
akkor jó a vers, ha
kicsit nyers, kicsit ehetetlen
és eltekint a sártól, amit
mások kennek rá.
