A lebernyeg alatt sose lehessen tudni, hogy hány láb rejtőzik, meg úgy egyáltalán.
– Egy nő legyen titokzatos és tartózkodó– nyilatkozta a befutott hastáncosnő.
Stábunk arra is rákérdezett, hogy mit szólnak a nézők az eltakart hashoz.
– A néző fantáziálni akar, és én ebben segítem őt. Minden kétértelműség a fantázia dús mezejére terel– mondta lágy, de határozott hangon Fatima, majd egyet pördült. Semmit se láttunk belőle, de megcsapott fűszeres, keleti illata.
balettka 
november 26, 2007 - 1:20 du. |
– Miért választottad ezt a nehéz, bár kétségkívűl izgalmas pályát?
– Hát az úgy volt,
november 27, 2007 - 8:44 de. |
hogy amikor megszulettem, sajat anyam gutat kapott tolem es szornyethalt. annyira rettenetes csunya voltam. de
november 27, 2007 - 9:27 de. |
erről szerencsére halvány fogalmam se volt, mert nagyanyám boldog önfeledtségben nevelt egy tanyán. a természet lágy ölén én
november 27, 2007 - 10:14 de. |
lenni boldog, önfeledt, hepi. de aztán
november 29, 2007 - 8:51 de. |
felvetődött a probléma, hogy én vagyok-e az, aki boldog önfeledtségben növekedem, vagy nagyanyám az, aki a boldog önfeledt és így nevelget engem. na, ekkor, mintegy varászütésre, véget is ért a hepihepi. nagyanyám rámmordult, fatima fiam, elég volt a lazsálásból. mesze egy kevés hamubasült pogácsa s nyomás kifelé a paradicsomból. lepleim alatt pogácsáimmal, könnyeimmel és egyéb kincseimmel, elindultam a poros országuton. hét nap és hét éjszakát gyalogoltam étlen, szomjan, amikor a fáradtságtól kimerülten összerogytam az út széli sáncban. ekkor jött arra
november 30, 2007 - 5:12 du. |
egy laza sündisznó, aki szúrt is, meg nem is, a légnyomás függvényében. ma éppen nem szúrt. hozzámbújt, és ezt dalolta nekem:
– kis cigaretta, hidd el nekem, hogy engem is így égve dobtak el…
naná, hogy kikészültem. sós könnyeim a Sün-dörgő puha tüskéire hullottak. ettől bekeményített:
– na elég legyen a rinyálásból! valami karriertervet kell kidolgozni. segítsek?
erre fatima
november 30, 2007 - 10:31 du. |
– Hja, amikor én még Fatim voltam, s nem Fatima…
– Szép kis karrierterv… – mondta a sün.
Mire Fatim/a felkapott egy
december 1, 2007 - 12:15 de. |
almát a fa alól, és elegánsan befogta vele Sün-dörgő száját.
– Benned a nemiség nem is ég? idézett Fatim/a egy Hargita kalendáriumból.
– Gye- muffogta a sün, almaevés közben.
december 6, 2007 - 11:12 de. |
Ekkor Fatima kikapott egy “mindjárt jövök” táblát a leple alól s hopp, eltűnt, mintha sohasem is lett volna. A sün úgy eltátotta a száját, hogy az alma kiesett belőle s gurult, gurult a félig elrágcsált alma s meg sem állt
december 8, 2007 - 12:03 du. |
a hajtűkanyarig, ahol a klasszikus mechanika teljesen elkülönül a relativitáselmélettől, mint a félig lerágott alma Newton fejétől.
– ne má’… dünnyögte fatima a tudós sünnek. utálom a relativitást. világéletemben ezzel a dumával próbáltak átverni: “nézőpont kérdése”, “attól függ”, sötöbö. nekem a pasi álljon ki klasszikus módon magáért, és punktum.
a sün újra eltátotta a száját, de ezúttal
december 18, 2007 - 10:04 du. |
tán a légnyomás okán, ami nyomós érvként szolgálhatott a fura jelenséghez: a sün bőréből kipattant egy tüske.
-Te jó Atyaúristen, már megint mi ez, elegem van a változásokból, dünnyögte ijedten, de a tüskék potyogásnak indultak, és ő ott maradt, négy kis virgács lábán, pőrén, egy szál tüske köntöse nem öltöztette a kis véznát. Fatima nézte..
– bakker, már megint nekik volt igazuk… azért nem mondta ki hangosan, biztatón a sünre nézett:
december 21, 2007 - 6:31 du. |
– Sebaj, Sün-dörgő, majd varrok neked egy farsangi cuccot, ezeregy tüskével. Sőt, ha úgy tetszik, akár ijesztő mezbe is bújtathatlak. Szeretnéd, hogy az erdő lakói rettegjenek tőled?
Sün-dörgő zavartan rejtegette pőreségét, és ezt mondta:
január 3, 2008 - 7:44 du. |
– Huh!
Ezzel le is zárult ez a szakasz mindannyiuk életében… Akárcsak ez a történet.