hirtelen felindulásból kilépett a szappanoperánkból, és mata harinak öltözve álarcos bálba indult. azazhogy csak indult volna: az argentin bélyegek rettenetes bosszúja lesújtott rá már a konyhában. kiderült, hogy valójában nem is bélyegek voltak, hanem titkos politikai üzenetek a meghódított világűrből, a huszonharmadik századból újratöltve. elképzelhető egy olyan szcenárió, hogy arakaunta megnyalja az eredetinek hitt argentin bélyeget, lánykori latin szeretőjét idézendő. de nem ez történik. arakaunta megvilágosodik, és egy szempillantás alatt lepereg előtte hiábavaló, bélyegkavaró, intrikus élete. összeroppan, de nem eléggé. ezért a történet itt nem marad annyiban. alighogy
balettka 
október 9, 2008 - 1:33 du. |
belopódzkodott unokahúga, ezűkaunta hálószobájába, ennek szeretőjét, a rőtszakállú bélyegtartót megütötte a csendesguta. arakaunta nem tudta eldönteni, hogy az ő négy lába miatt csapott be az amúgy gyanútlan hálószobába a ménkű, vagy, mert
október 9, 2008 - 5:03 du. |
egy korábbi létéből visszavágott a karmikus bosszú, tüzes paripa alakjában. arakaunta utálta a meglepetéseket: azt szerette, ha élete az általa megtervezettt mederben folyik, pontosan megtervezve, mint egy forgatókönyv. ehhez képest unokahúga, ezűkaunta a kiszámíthatatlanság istennője volt. “még nem tudom, hogy hol alszom ma éjjel” volt a jelmondata. tegnap vlagyivosztokban aludt például, mert
október 9, 2008 - 6:28 du. |
elnézte a vonatot
október 9, 2008 - 7:56 du. |
egy kék színűre szállt fel, pedig szürke hangulatban volt aznap. rögtön érezte, hogy valami nincs rendben a színskála körül, de elhessegette a megérzéseit. amikor egy MLM-re konvertált apácával tele fülkébe belépett, már tudta: hibát követett el. de már késő volt: az ajtók és a szívek záródtak, a szájak propagandára nyíltak. – ó, tessék csak, drága,
október 9, 2008 - 8:49 du. |
egyen ebbol a kalapacsbol, s ne szegyenloskodjon mar itt nekunk, katyusa, kostolja meg a sarlot is, eredeti, a regi szep idokbol. s mikozben surun kacsintgattak egymasra, belepett a fulkebe egy fekete macska (bulgakov errol, termeszetesen, semmit sem tudott). – jo estet, holgyeim, onok is
október 9, 2008 - 9:05 du. |
nyalnak a rendszernek?
október 10, 2008 - 6:19 de. |
…mivel érzik a körülöttünk kavargó szellemi aurát, mely magában rejti a felhívást hasonló kommentek idebiggyesztésére, hogy a mindannyiunk erkölcsi okulásául szolgáló példabeszédekkel dobálódzó látnokok által önmagukat a virtualitás sötét bit-űrjében fennen ragyogó adatfolyamként meghatározó blogmesterek elkopott billentyűzetén megpihenő tudatlan entitás összetett szeme előtt kibontakozzanak a példabeszédek, mit a látnokok láttatni szeretnének velünk, azaz a magasabb rendű filozófia folyományaként vallásnak nevezett szellemi űrben egy végtelen tudatú, hatalmas entitás elkopott billentyűzetén megpihenő, alsóbbrendű lényeknek tekintett blogmesterekkel, a frissen kiugrott apácákkal?
október 10, 2008 - 8:27 de. |
ilyen, és még ennél is ilyenebb gondolatok kavarogtak ezükaunta telepatikus fejében, amikor villámcsapásként érte a felismerés: nem hozott laptopot! hogyan fog ő blogolni? moszkvában biztosan kerül egy nyitva felejtett hálózat, de ha mégsem: ő seperc alatt feltöri. ő a Háló pókasszonya, lady007, a hekkerek hekkere. lopok egy mobiltelefont- gondolta, és körülnézett a fülkében. az apácák elbóbiskoltak,
október 10, 2008 - 9:38 de. |
a macska is elbobiskolt es az egerek is mind aludtak. mar eppen elbusulta volna magat, hiszen, te is tudod, hogy alvo emberektol nem izgalmas mobiltelefont lopni, foleg ha ilyen apokaliptikusan alusznak, raadasul szellemi urben (naugye), amikor a plafonrol, kedvesen mosolyogva, rezkaunta ereszkedett ala, aki szegrol-vegrol rokona. kezeslabasanak osszes zsebe dugig volt telefonnal, kiveve kettot: az egyikben egy biblia volt, a masikban pedig szemtseges pofankodasok a guincidaniloniaiak pormosagos eletebol c. sajat verseskotete. ezukaunta melyen elgondolkodott, annyira
október 10, 2008 - 10:54 de. |
mélyen, hogy beleszédült saját gondolataiba, és elsőre nem ismerte meg rézkauntát. akkor esett le a tantusz neki, amikor a szemtséges pofánkodások gyűrött példánya kiesett a húga zsebéből, egyenesen a legidősebb ex-apáca zord ölébe.
– jaaaj! sikította az élenjáró hálózatépítőnő.
ekkorra már rézkaunta is alászállt a mennyezetről, és pironkodva gyömöszölte vissza a szexverses kötetet a zsebébe.
– én nem értem- zsörtölődött ezükaunta. ha ennyire pironkodsz, miért írsz ilyeneket, he?
október 10, 2008 - 12:04 du. |
direkt. ejsze nem tudtad, hogy sunyi macska fogja meg az egeret. sot, nezd csak, fogtam egy laptopot, most mar elfelejtheti ezukaunta a mobiltelefonjaimat. azzal csettentett a nyelvevel s a pfafonrol egy masik pokhalo szalon egy hatalmas pok ereszkedett ala, szajaban egy laptopot tartva. a halozat ura volt o, rokona a gyuruk uranak, aki most eppen hianyzott az epizodbol, mert ujjgombat kapott. a halozat ura az ex-apaca zord olebe helyezte a laptopot s azt mondta, nosza
október 10, 2008 - 12:05 du. |
(kozben ott jart a kalauz, de el is ment, mert senki eszre sem vette a nagy izgalomban, ilyenek az orosz vonatok)
október 10, 2008 - 2:46 du. |
valami mégis szemet szúrhatott igornak, a kalajnak, mert visszatért. talán ezükaunta egzotikus szépsége… vagy rézkaunta dzsungelharcos-szerelése… vagy a fülkét körüllengő szellemi aura, mit amatőr bloggerségem, alig kopott billentyűzeten, érzékeltetni képtelen… de az is lehet, hogy egyszerűen csak a macska dorombolása hozta vissza őt vodkás álmodozásából:
– málinká prábljémá: nem láttam a jegyeket!
október 10, 2008 - 11:32 du. |
– bátyuska, pihenj, moszkva még távol, és addig még jegy is kerülhet – mosolygott az ifjabb kaunta-lány, könnyed mozdulattal tarka sálat húzott elő a macska füle mögül és kecsesen nyújtotta igor felé.
október 11, 2008 - 12:21 de. |
de igor figyelmét más dolgok kötötték le időközben. szájtátva bámulta az elsuhanó
október 11, 2008 - 1:40 du. |
edot, aki egy kesobbi bejegyzesben eppen feher lepelnek tettetve magat a menyorszagot kereste, hasztalan, mert
október 11, 2008 - 3:20 du. |
betegség miatt elhalasztották. de edó ragaszkodott mindenhez, ami fehér, és azt se vette zokon, ha elsuhan tévelygő apácák, egzaltált kaunták, bevodkázott kalauzok szeme előtt. igor megvilágosodott a látványtól: rájött, hogy
október 11, 2008 - 4:43 du. |
minden, ami nem alakul at, az elvesz orokre, akar jo dolog, akar rossz. Ez az elsuhanas is, micsoda dolog. Miert akarnak a nok folyton elrejtozni a ferfiak elol, pont akkor, amikor a ferfiak a legjobban szeretnek latni oket?
október 12, 2008 - 10:28 de. |
igor kortyolt egyet a vodkájából, és az apácákhoz fordult:
– hölgyeim, itt az ideje, hogy
október 12, 2008 - 12:52 du. |
a vodkat is Multilevel Marketing modszerrel terjesszuk szerte a vilagon. Tul keves ember ismeri ezt a menyyei nedut. Beszallnanak az uzletbe?
október 12, 2008 - 6:46 du. |
a legidősebb ex-apáca zordan zord ölébe bámult (megértette, hogy szűzességét, mivel anno nem alakult át üdvös szűztelenségbe, örökre elveszítette), majd azt mondta: – előbb lássuk a portékát s csak utána multicuccolunk, meg minden. Ám, pont amikor szájához emelte a flaskót
október 12, 2008 - 7:09 du. |
rézkaunta sírógörcsöt kapott. olyan sűrűn potyogtak a könnyei, hogy
október 12, 2008 - 8:59 du. |
hogy a vodka felhigult tole, igort elontotte a pulykamereg s kezdett mindenkit kihajigalni az ablakon. rezkaunta meg idejeben visszamaszott a plafonra (csak a laptopot felejtette el magaval vinni s most izgatottan izgult miatta, de bezzeg ezukaunta miatt nem izgult, tudta rola, hogy az olyan boldogulofele), igor mar eppen ezukauntat ragadta meg a hajanal fogva, amikor berobogott arakaunta egy arany karddal a kezeben. tavozz tolunk, igor, kialtotta
október 12, 2008 - 9:27 du. |
a harcias nagynéni. dirib-darabra szaggatnálak, ezer részre nyiszálnálak, de utálom a vért. kössünk békét. peace. pax. mir. “mit kérsz cserébe?” kérdezte igor kelletlenül. “a szerelvényt kérjük.” igor meghunyázkodva engedelmeskedett, és boldogan itta meg az áldomást (arakaunta értett a protokollhoz, minden zsebében egy fontos kelléket tartogatott: névjegyet, vodkát, és egy adag ciánt, ha mégse). de mégis.
október 13, 2008 - 3:14 du. |
Minekutana leszereltek Igort a szerelvenyrol, elrobogtak vele egyenesen delnek. Arakaunta lanykori latin szeretoje eppen vonatot stoppolt mar egy jo ideje. Mar-mar azon volt, hogy feladja a remenyt, de nem onmagat, azt mar nem nem soha, amikor arra robogott a kaunta klan vonatja
október 13, 2008 - 9:25 du. |
“üljenek a fiúk ölébe a lányok”- rokizta a mozdonyvezető:
http::tankcspda::yutub::gyertek::lányok::fiúk
október 18, 2008 - 2:46 de. |
Arakaunta lanykori latin szeretoje kecsesen felugrott a vonatra, es a mozdonyvezetohoz csatlakozott, dalos kedveben. O, hol vannak mar azok a szep idok, amikor a fiuk olebe ultek a lanyok… Vege mindennek,
október 18, 2008 - 10:47 de. |
a világból kiveszett a nőiség (igaz, hogy a férfiasság is, vele együtt. minden egyneművé vált, uniszex). ilyen sötét gondolatok borították el a latin szerető agyát, amikor hirtelen a mozdonyvezető nyakából kilógó kábelekre lett figyelmes.
– uram- szólt a Latinó megdöbbenve- ön egy cyborg?
október 23, 2008 - 12:23 du. |
nem is tuborg, de ez itt nem a reklam helye, mordult ra a kabeles mozdonyvezeto. ekkor hata mogott nyilott az ajto es belobogott
október 27, 2008 - 6:32 du. |
a kábeles mozdonyvezető kisfia, cyborger humbug:
– apa, mikor indul már el a mózgözdöny?