uma thurman szeret téged: vetkőzik, öl, ültet, ül

vászonra hangol csupa fül
hogy teljesítse minden gondolatod ,
minden óhaj-sóhaj-rombolatod
a fészerben a konyhában
még sebesen majd lomhábban

vágóhidam mindennapjai. dedikáció béfének.

amikor a vágóhidat választottam munkahelyül még nem tudtam, hogy mibe vágok bele: egyenesen a közepébe. csak úgy ömlött a friss, sós vér. mielőtt rosszul lettem volna, elájultam. kedden már könnyebben ment minden, szerdára pedig rutinosan és lazán belevágtam mindenbe. akkor kezdtem megérteni, hogy mi a különbség az immanencia és a transzcendencia között. eláruljam?

miben rejlik a nőiség titka? teszt halandóknak:

1. a ruhat eszi az embert, de főleg a nőt.
2. a színek harmonizálnak a kisugárzásával.
3. gondot fordít az erős oldalaira.
4. szép, szép, szép.
5. jó, jó, jó.
6. Ő.

a bloggerina halmozottan előnyös helyzetben van

szárazföldi társaihoz képest: ő átlátja a terepet, új világokkal paktál, testet lélekkel traktál és könnyedén hajózik a cibre-térben (nem verejtékben-vérben). hát ne irigykedjünk rá?

undorground

meghalt a lázadás, kommersz lett az is. elegem van a sok lázadóan jövedelmező és jövedelmezően lázadó stílusból. de miért is neveztem stílusnak? túldícsérem. haragudjunk inkább csendben. akkor ezt a bejegyzést ne is nevezzem haragnak…

csirkemáj kéne és egy kis szabadság

lelkünkben állandóan nő a vadság
de ó mi kell vagy miért lennék béna?
szélfúhat én vagyok dmitri léna

jobb a paradicsom, mint a pokol

a palota, mint az akol
a bölcső, mint a szemfedő
a csók, mint a szerető

elszállok mint a darvak

elfújok mint a szél
nem követhetnek zsarvak
míg lelkem ősacél

hundertwasser lánya ravasz és hiú

nem is pártolja a művészeteket, csak
rutinosan él belőle, de ez szemmel
láthatóan senkit sem zavar
ha nem bolygatják
nem zörög az avar

unom a kánont barátom

új organonra vágyom
lelkemet majd kihányom
a pöffeszkedő közegben