hiszel a természetfölöttiben? kinek fogsz gyónni, ha velem étkezel, he? hát a természetalattiban hiszel? ne is mondd, már tudom: a természetközeliben és a természetközöttiben hiszel, igaz? közben tetoválok még egy sort az égre, végre:
ez itt egy benini varázsló. new yorkban
rajzoltam az időtlenség kellős közepén (tavaly).
most sámánokról írok, és láss csodát,
előkerült a rajz. nagyon pajz ám!
she used to swan over and over again. the weather turned windy and snowy. lakes froze. fridges elapsed a consumerist paradise fallen from the conspirators’ flat tv screen. hey, natalie, are you done with your homework? oh no, not homework again… portman, apport! the robot wrote:
the darkest moments of life
should be spiced with the
bitterest chocolate
ha elmondanám az igazat, holtbiztos, hogy elolvasnád ezt a bejegyzést. na de ekkora luxust nem engedhetek meg magamnak, es tut mir leid, sorry, sajnálom… annyit viszont bevállalhatok, hogy
igen.
szerelem, szerelem, szerelem a bringámat. vagy mindez csak álom? bevállaljam? parabolikus parafenomenális öleléssel fogjam át a világot? pillanat, jön a láng is, a dal is.
a nagy találkozások szürreálisak
mint az esernyő és a varrógép násza
a műtőasztalon
kendőbe? kendóba? bendzsóba? csendóra?
kérdezzek? meséljek? írjak? sírjak?
öt szavamat
úsztatom
zöld teámban…
masni a farkán, miáúú a torkán, na de nem erről a pirosra trükközött nyávogó lényről, hanem egy másik tényről kívántam szólni: hallottatok már a Sárga Cicáról? vagy inkább a Sárgacicáról? tudni kell róla, hogy rászáll a hóra, a jóra, a lóra, de főleg azt, hogy ő az éltető bűnbak:
eltörött a bögre? csakis
a sárgacica tette, amikor
nem akasztotta
vissza a szögre.
balettka 