cica-fantom

koccintsunk!

annak örömére, hogy törékeny Second Life avatárom ma sem zúzódott dirib-darabra Virtuáliában… sőt: már társalogtam is. igaz, tegnap rengeteget bénáztam, szakadékok fölött röpködtem, majd – szerencsémre – találtam egy meditációs központot, és leültem (virtuális büntetésem: magamba szálltam).

ugye most azt várod, hogy
három lépésből megvilágosodj?
pech. előbb szállj el.
majd gyere vissza.
lelked levét a
tested issza.

blaha lujza imádója

a függöny mögött kukkol, a világ peremén, esze ágában sincs, hogy mondatokat alkosson, csak rázendít gondolatban egy dalra:

halak és falak mind mind
a fáradt szemnek ingere
amíg a készlet tart

fatimica aranykalitkája

amikor kapornyásról kolozsvárra költözött, fa tímea még nem sejtette, hogy békaemberekkel fog találkozni. arról sem volt tudomása, hogy azidáig a lehetséges világok legjobbikában élt, és hogy ez hamarosan meg fog változni. ali baba sármos fiatalember volt, sziklaszilárd hittel és kövérnek látszó bankszámlával. az sem volt mellékes, hogy ékes mell dolgában ali baba nem volt fából. ám timica sem volt vaskarika, sőt: néha egyenesen poétált, még mielőtt beállt volna igazhitűnek, és ali baba varázsszőnyege alá söpörte volna a családi kosztot:

aranykalitkámból elítéllek téged
varázsszőnyeg alá seperlek oszt véged

[mert nőnek lenni nagy dolog, nem kis dolog]

miért van 7 számítógépem

tán titkos kínai nyomdát működtetek, és szamizdálok? netalán titkos szolgálatot? (ez nem is lenne hülyeség, magán titkosszolgálatot alapítani. minél titkosabb, annál magánabb). nem, nem és nem! egy ritka gyüjtőszenvedély rabja lettem: operációs rendszereket halmozok. persze a vájt agyúak máris oltogatnak, hogy mi van, nem hallottam duál bútról? de. azzal együtt van hét. három asztali gép, négy hordozható (lapp topp. de mit szólnak ehhez a lappok?)

jóvanna, nem minden
ami gép, az enyém. bevállalom.
csak két lapp toppon élek.
de az is tény, hogy oflány
rajzolgatni az az op-rendszer
aminek az összeomlásától sose félek.

karla gerfeld

félsz tőlem? van okod. rügybe szökkent minden szavad, minden pofod. ritkán verselek mostanában, inkább arcolok őscsa tában. vagy tálban? esetleg talbán? tán az is kiderül, hogy albán (legyen a talpán) ki mostan kemény verset ír, és nem rí:

ne ess túlzásba, édes
mert megütöd magad.