titkos rajongóm felfestette a nevemet az égre, vett nekem egy gyémántgyűrűt végre, elárasztott hófehér, tiszta lappal; szerencsét is hozott – egy kalappal, de a
karjára nem kellett volna
beégetnie, nem ám! a szerelem
múlandó, babám.
fantasztikus dolog a stanfordi egyetem laboratóriumában kutatni, és izgalmas prototípusokat kreálni! lehet, hogy zseni vagyok? ah, de kár, hogy kivirradt, és kótyagosan bámulom a macskát, pirañák és hernyók társaságában… rajzoltam egy füstérzékelőt, de elkéstem vele: krasznahorka büszke vára leégett, mint zetelaka 😦
vérpiros karmod készen áll
élesre fenve mint a penge
áldozatod már nem is zsenge
lelkedre ráncot tetovál