
nézőpont kérdése, ha már így rámkérdezett
sünbád, maga kis huncut. kérdezni élvezet
mely elvezet a fenomenológiai redukció
esőben-szélben, nyárban-télben
horgolt, néha csak horkolt
há-lózatához, ló-házatához
galambom

nézőpont kérdése, ha már így rámkérdezett
sünbád, maga kis huncut. kérdezni élvezet
mely elvezet a fenomenológiai redukció
esőben-szélben, nyárban-télben
horgolt, néha csak horkolt
há-lózatához, ló-házatához
galambom
via chriscolours.

nem adunk bónusz-szamurájt
jó esetben egy bonszáj-t
[multi] [tasking] [plaza]

majd zsákmányával beült egy lopott BMW-be, és elhajtott. a pénztárosnő halálsápadtan hívta volna a rendőrséget, de kiderült, hogy a terrorista kislány az iPhone-t is elemelte. kénytelen volt a vezetékes telefonon segélykiáltani. jut eszembe: előbb felhívta a mamáját. “anyu, képzeld, egy balerinának álcázott terrorista pista elemelte a nyugdíjasok pénzét, de még a főnöktől kapott csilivili telefonomat is…” ekkor váratlanul arra ébredt, hogy ő férfi, jónásnak hívják, és koreográfus egy csőd szélén álló kabaréban. “másszak vissza az álomba?” á, nem…
trallala, trüllülű
ez a nap oly gyönyörű
kinézett az ablakon, és egy marslakó kislányt látott, amint balerinának képzeli magát.

komoly vöröseltolódást állapított meg s. úr, az aurafotós. “jesszus, kommunista vagyok?” á, dehogy, ez nem politikai, kedves, ez merő ezotéria! “aha. értem. azaz dehogy értem! kérem mondja meg, mit tegyek?” izaura kedves, semmit sem mondhatok, tanácsot nem adhatok, hiszen rabszolgák vagyunk mindahányan… magas a vérnyomása netalán, kisasszonykám? “kutyabajom, tényfékész uram, pilóta vérnyomásom, mindenem a helyén, makkegészségben”. aha. értem. verset ír? “bevallom, igen.” na, itt van a kutya elásva! miért nem ír tanulmányt? esetleg lehurrogós botránycikket? az majd kizöldíti az auráját egykettőre. “köszönöm, várok tavaszig”.

só-borssal, paprikával, fortyogó taktikával kavar a konyhában,
hol szentéllyé avatott börtönét berendezted neki, te balga!
éhes-naívan várod a készenlészen mérget, szofisztikáltan
gyilkolod a férget, de saját halálod meg sem térül
(még gazdasági értelemben sem) macsófejedben
kérsz egy kis pálinkát, ringatod bálintkát
és öntelt rezignációval kapod be a
halálthozó fűterem-kánonba
ragadt műterem-magányban
töltött káposztád

nem divat már a sárgaság
miért lépdelsz hát mézbe?
malacság influenzál ma
minden fennforgó elmét
hát miért szóród gyöngyeid
és finom selyemkelméd?
izolda halászott, trisztán vadászott, a kígyó madarászott, a belga danolászott, az őrnagy dobozolt, a határőr kobozolt. nem is írok róla balladát, írt hemingvej egy garmadát. nem kell a glóriád, a magamé sem, nőnek nem való dadaizmus, a dadákra pasik buknak. tik-tak, tik-tak. ja, a biológiai óra! azt írnak elő nekünk a szakértők. éljen a babaizmus.

mentális bicskájával merészen belevág mindenbe: ami antik, ócska, ami csorba, törött, vagy ami új meg ép, nagyképű egók hasát felszaggatni, egy empatikus harakiriő.

üzleti tervek átírását, adókonstrukciók összehangolását,
megbízások konszolidálását, pénzügyi jelentések
kreatív újraszerkesztését
vállalom.
montagu louella
mogadishu-budapest
louella@yahoo.com